Hát nem volt egyszerű a dolog, de megoldódott a vízum kérdésem. Most együtt jár majd le a többiekével, azaz januárban. Aztán a hogyan továbbot meglátjuk majd még. MOst nyugi van. Én dolgozok, gyerekek suliba, feleségem otthon a picivel. Sokat beszélgetünk a hogyan továbbról, mert ehhez a cirkuszhoz nincs nagy kedvünk 3 havonta. Bízunk a cégben hogy segít a rendes vízumot elintézni. Na de ne szaladjunk előre. Majd meglátjuk mi lesz. Egyenlőre minden megy a régi kerék vágásban, de mégsem olyan már minden, mint volt. Sok minden változott, első sorban bennünk. Fél éve élünk kint, bár a körülményeink valamelyest jobbak mint otthon, azonban itt van ezer más problémánk, amikre számítottunk, azonban van rengeteg olyan, ami mint derült égből a villámcsapás. Szóval kicsit oda vagyunk, de igyekszünk túl élni. Sokat beszélgetünk a családdal mindenféléről. Egyikőnket sem hagyja nyugodni, a hogyan lesz tovább kérdése, de bízunk Istenben ( Allah ), hogy segít nekünk ebben is. Lassan a vallásunkon kívül nem marad másunk, mert a világi élettel való kapcsolatunk egyre korlátoltabb, azonban ezt is élnünk kell, nem adhatjuk fel sosem, mindig küzdenünk  kell. Az én célom, a gyerekeim jövője. Szeretném ha olyan jövőképük lenne, ami elképzelhető és főleg élhető. Szeretném ha nem úgy élnék le az életüket, ahogy én élem. Az enyém eléggé zaklatott, meg pörgős, néha túlzottan is. Szeretnék nekik egy jóval nyugisabb életet, semmi más célom nincs jelen pillanatban az életben. Azt gondolom, ami nekem nem jó, ahol én nem érzem jól magam, az nekik sem jó. Lehet nem így van, de én ezt gondolom. Na de nem szeretnék keserű hangulatú bejegyzést írni, azonban ez is az én életem, rólam szól. Alapjában véve vidám beállítottságú vagyok, azonban nekem is mint mindenkinek vannak ilyen napjaim is, még ha ritkán fordul is elő. Meg azt gondolom jelen helyzetemben ezt nem is viccelhetem el, meg nem is szeretném, mert sokkal komolyabbnak gondolom jelen problémánkat, mint egyszerű viccet. Azonban ettől függetlenül nem vagyok megtörve, nem sírdogálok a sarokban, hogy atya világ mi lesz? Egyszerűen csak probálom megoldani a helyzetet vagy így vagy úgy. Vannak terveim hogyan lehetne ezen túl lépni meg túl lenni. Na de mint tudjuk, ember tervez ....  Szóval a lényeg hogy most megint minden a régi, én dolgozok, s elvagyok. Rohanok és intézem a dolgaimat. Most ez a legfontosabb, valamint az, hogy a két kicsi ne vegye le, milyen nehéz most a helyzet. A nagy fiammal már egyszerűbb a helyzet.  Most egyetlen mottóm van :  SOHA FEL NEM ADNI !!!