Hú.................................... Kislányomnak is intéződik a tanulói vízum, így már be leszünk biztosítva mi is a kisfiúval és a feleségemmel. A mienkét is intézni tudjuk hamarosan, csak néhány papírra van szükségünk, hogy elindítsuk a kérelmet. Jó esélyekkel indulunk neki.. 

A motorunk a napokban megint egy hátsó defekt -tel megadta magát, majd azt elhárítva ma belefutottunk egy elsőfék bowden szakadásba bent a városban... ezt is túléltük. A szerencsénk az volt, hogy egy mellék úton történt, nem a főúton.

A maláj nyelvvel küzdök rendesen. De végül is nem annyira gáz. Bár sokszor csak nézek mint liba a napba, mikor kérdeznek. Az életünk pereg a maga tempójában, nagyon különleges dolgok nem történnek.

Bízunk a papírjainkban, s hogy megkapjuk a vízumot. Múlthéten megjártuk Thaiföldet megint, már nagyon utáljuk. Amikor indultunk ki Malajziába otthonról, akkor a mi jótevőnk azt mondta, 1 -szer de legfeljebb 2-szer kell kimennünk Thaiba a vízum miatt. Most voltunk 4 -szerre. Utáljuk is rendesen. A lényeg hogy túl vagyunk rajta, bár a mostani visszajövetelünk is gány volt, mert bár azt mondták, a nagy fiam vízuma lesz a biztosíték számunkra, s gond nélkül megkapjuk újra a 3 hónapos vízumot ( megjegyzem 4 -jére ). Ehhez képest visszafelé szó és szemrebbenés nélkül ütöttek be 7 napot az útlevelünkbe, valamint újra riportra kellett menni Alor Setar -ba, de már nem csak nekem, hanem az egész családnak a nagy fiamat kivéve, mert ő már rendben van itt kint papír ügyileg. Szóval aztán megjártam a másik magyar sráccal Alor Setar -t, ahol 4 -szer dobták vissza az útlevelünket különböző okokra hivatkozva, hogy nem olyan egyszerűen kaphatjuk meg a vízumot, de végül sikerrel jártunk. Mondanunk és ígérnünk kellett fűt - fát, mire aztán végül megkaptuk a 3 hónapot újra. Na most már eljött vastagon az idő, hogy végre a rendes papírunkat is intézzük.

Szóval nem unatkozunk.....