Hát....  Újra tudok írni, mivel újra van gép....  Újra kellett telepíteni az egész gépet, mert összeomlott a windows xp. Most Vista van fent, nagyon szép és jó. Már régóta terveztük fiammal, hogy megcsináljuk, ma winchester szektor hibás volt, így azt lecseréltük egy 320 Gb -osra. A RAM memoriát meg 1 GB -ról 2 GB -ra. Mind ez itt Malajziában forintban kifejezve : 16.300 ,- forintba került. Azt gondolom az árak nagyon barátságosak akár ezt nézem, akár bármi mást. Összehasonlítva az árakat teljesen más mint otthon. Ami persze természetes, de azt gondolom, nagyon nagyok a különbségek. Otthon ez a 2 alkatrész nem jött volna ki ennyiből. Na jó... a lényeg itt vagyok újra, s tudom folytatni a viszontagságainkat. Most itthon írom, aztán internet közelben felteszem a blogomba. Ez annyiból érdekes, hogy most fogalmam sincs, mi volt az utolsó bejegyzésem. Itthon csak akkor, annyi ideig van netünk, amikor az egyik szomszédunk, akit nem tudunk kicsoda felmegy a netre, s mivel nincs lekódolva, így wifi -n keresztül tudunk felcsatlakozni rá. A gyerekek vízumát próbálom elintézni, már azt tudjuk, hogy ki csinálja a papírt, mert eddig ezt sem tudtuk. Egy fantom embert keresztünk, mivel csak azt tudtuk, valaki intézi....  hmmm...  Ahogy elnézem az elmúlt 7 hónapot, senki nem intézett semmit.... Na majd most talán. Azt gondolom, a főnök asszonyommal is sikerül egy "jó" kapcsolatot kialakítani, ami bár kifejezetten munkakapcsolati, tehát magánéletről nem esik szó, de az szerintem teljesen jó. A munkámmal és velem is meg van elégedve talán... Legalábbis bízok benne. Próbálok megfelelni teljes mértékben. Próbálok mindent megtenni ennek érdekében. A munkámra és rám nincs panasz, de aztán ki tudja. Furcsán működik itt minden. Egész mások az emberek, s minél többet vagyunk itt kint, minél több embert ismerünk meg, legalábbis én, annál furibb dolgok jönnek elő, egyre furibb érzésem van velük kapcsolatban. Ez természetesen nem mindenkire igaz, de a nagy többségükre igen. Amit én észrevettem idekint, hogy a Kínaiak sokkal közvetlenebbek, mint a Malájok. Ez abból is kiderül, hogy kínaiakkal nem gond egy beszélgetés. Azonban a malájokkal elég nehézkes sajnos. A velük való beszélgetés nagyon le van korlátozódva, s nem feltétlenül a nyelv miatt. Van aki tud közöttük angolul, de egy részt igen kevés, ráadásul az sem tökéletes. Ami nem gond, mivel az én angol tudásom is igen hiányos. Na de így nehezen is tudok kommunikálni, mivel alig értjük egymást. Így aztán félig maláj félig angol nyelven beszélgetünk. A korlátokat úgy értem, hogy nekik az a legfontosabb, hogy először is mennyit keresek, magyarországon mennyi muszlim él, vannak -e mecsetek.... Ez mondom mégegyszer, nem teljesen igaz mindenkire nézve, de általában. A munkahelyemen leginkább a tanárnőkkel értem meg magam, velük többet beszélgetek, mint a férfiakkal. Valahogy nem találom a közös hangot. Velük csak a legszükségesebbeket beszélem meg. Ők is ritkán erőltetik meg magukat. A nők sokkal közvetlenebbek. 2 tanárnő van, akikkel beszélgetni szoktam, közülük is inkább csak az egyikkel. Őt úgy hívják Cikgu Mawarliza. Mawar rózsát jelent, Liza meg Lizát. Nagyon - nagyon aranyos és kedves. Nagyon sokat segít a nyelvben és a munkámban is. A másik tanárnő Ustazah Husna. Mawarliza matek - fizika szakos tanár, Husna pedig arab nyelv szakos tanár. Velük szoktam beszélgetni de főleg..... A kínaiakkal kapcsolatban pedig semmilyen korlátot nem érzek.... Velük bármiről tudok beszélgetni. Őket nem érdekli mennyit keresek többek közt. A bolt ahol vásárolni szoktunk, az kínai bolt, a motor szerelő is kínai. Na a különbség közöttük igen nagy.....  A múltkor elvittem a Maláj motorszerelőhöz a motort, mivel km órát szerettem volna cserélni. Odavittem, mondtam mi a gondom. Mondta hagyjam ott, holnapra kész lesz. Ez maláj szerelő volt, ráadásul HPA -s, azaz céges. Másnap mentem A motorért, elhoztam, majd visszavittem, mert nem volt indexem, aztán visszavittem, mert kiégett a lámpa. Ezek persze plusz pénzekbe is kerültek. Na ezek után amikor gondom lett ( deffekt ), a 80 m -rel odébb lévő kínai srácokhoz vittem. Rögtön nekiugrottak, megcsinálták, tisztességesen. Majd vittük máskor is, minden alkalommal szó nélkül és azonnal megcsinálják bármi baja legyen. Nem dolgoznak drágán, sőt volt hogy visszavittem, mert valami kisebb hibája volt, nem kértek pénzt érte. Rohadt rendesek. A studió ahová zenélni járok és tanítani, kínai. A tulaj legalábbis. A pali nagyon szétszórt, de ugyanakkor végtelen rendes. Na de ha már zene.....  Egy Indonéz kollégámmal zenélek együtt, ami azt jelenti, hogy 2 - 3 hetente egy órára összejövünk, s zenélünk egy jót. Ő gitározik és énekel, én dobolok. Most legutóbb bejött egy másik zenekar is, akik közül a basszusgitáros beszállt hozzánk. Hát....  A Malájok zenélni sem tudnak. Valahogy annyira nincs érzékük hozzá. Akiket tanítok is, ritka suták. A kínaiakkal kevesebb a gond akkor is. Az indiaiak meg ......  jujj...... Azokról inkább nem szólok semmit. S megjegyzem nem azért mert rasszista lennék, mert akkor ki sem jöttem volna, a másik pedig hogy vallásilag sem megengedett. Konkrétan az indiaiak a cigányok. Itt ugyan olyanok, mint otthon. Viselkedésben is. A facebook -ra fel is tette a srác, amit a múltkor felvettünk a studióba video -t. A srác énekel is, baromi jó hangja van. A zene megszállotja. Az érdekes az, hogy itt a tudásomtól mindenki el van ájulva. Ebből is látszik, hogy igen ritka itt a dobos is, mivel engem itt az öreg profinak tartanak, kis híján leborulnak előttem, ami nekem egy részt nagyon furcsa, más részt meg én abszolut nem vagyok profi. Ha az lennék, valószínűleg abból élnék, ami mondjuk még eljöhet ha a beígért zenekar összejön itt kint. De hát én egy amatőr dobos vagyok. Szerintem Kedahban az egyetlen ilyen dobos vagyok. Sokan hallottak már viszonylag, s nagyon oda vannak. Mondjuk inkább így legyen. Én csak egyszerűen nagyon - nagyon szeretem a zenét és a zenélést. Ugyanolyan örömöt okoz, mint 7 évesen....  Ugyanazzal az érzéssel ülök a dob mögé, pedig közel 40 vagyok. Ez biztos jelent valamit. Szóval zenélek és tanítok is. Ez mellett egy otthoni ismerősömet arabul tanítom, egyenlőre a betűket. Első körben az ABC -t. Írni olvasni tanítom, aztán a beszédet. A kiejtéssel vannak gondok, de nem lesz örökké. Nagyon ügyes, meg szorgalmas. Közben én is járok egy Jordán tanárnőhöz és az öccséhez arabot tanulni, mivel azért legyünk belátók, van mit fejlődni ebben ( is ). Főleg a nyelvtan miatt fontos ez, mert ahhoz tök süket vagyok, azonban tisztul a kép. Az arab nyelv 2 okból is fontos. Az egyik, hogy vallásilag mindenképpen nem csak hogy fontos, de kötelező is. Ami azért nem okoz gondot s nem érzem kényszernek, mivel nagyon szeretem is és érdekel is. A másik, hogy nagyon sok külföldi muszlimmal ez a közös nyelvünk, tehát ezen tudunk beszélgetni. Nagyon szeretnék főleg arab anya nyelvűekkel vallásról beszélgetni, ami a nyelv nélkül nehézkes. Közben a családnak is próbálok az arabban segíteni. A nagy fiammal már kisebb korában is foglalkoztam az arabbal, így neki lényegesen egyszerűbb. A feleségemnek már kicsit nehezebb, mivel egy részt teljesen új, a másik hogy a nyelv érzék elengedhetetlen ehhez a nyelvhez, ami neki kevésbé van meg, de próbálja több - kevesebb sikerrel. A kislány is tanulja a suliban is, de elég sokmindent kell tanulnia, többek közt a maláj nyelvet, ami eléggé leterheli. Tanul a suliban : arab nyelvet, angol nyelvet, matekot. Mindezt malájul, tehát az angolt és az arabot is maláj nyelvről tanítják, ami azért nem egyszerű. Így itthon vele főleg matekozunk. Tofika ( Kristóf ) remélhetőleg már alapból beszélni fogja a nyelveket, mivel ő még csak most kezd lassan beszélni. Oviban megtudja majd tanulni. A malájt mindenképpen. Az érdekes az egyébként, hogy muszlimország, de az arab nyelvvel nincsennek elengedve túlzottan. Nem sokan beszélik.... Na de mindegy is. Szóval ezek történnek és eképpen....