Tegnap előtt végre közösen a családdal is lejutottunk a tengerhez Penang -be, ahol már a nagy fiammal és a kislánnyal is jártam az iskola jó voltából. Szóval kértünk kölcsön egy autót, s neki vágtunk. Penang egy nagyon gyönyörű város, a tengerpartról nem is beszélve. A kis Tofika annyira élvezte a hullámokat, meg a vizet, hogy elmondani nem tudom. Diuska félt a hullámoktól eléggé. Most sokkal nagyobb hullámok mosták a partot mint a múltkor. A fehér habok.... Elmondani nem tudom milyen volt. A tengernél voltunk kb. 2 órát, majd miután szemerkélni kezdett az eső, beültünk a kocsiba, s elmentünk kocsikázni. Na az sem volt gyenge látvány, ami a szemünk elé tárult, mikor valami hegynek a tetejére értünk. Leírhatatlan a táj háttérben a tengerrel, amit láttunk. A hegyre fel és le vezető szerpentin mentén kis patakok csorognak a szikla falakon, s az a csönd, ami ott megüli a hegyet, valami csodás. Helyenként a sziklából tör elő az út mentén a víz, mint otthon a források. Az út elég szűk 2 autó számára, de elfértünk. A visszafelé vezető úton megálltunk egy indiai étteremnél, ahol ettünk, ami nagyon nagyon ízletes és finpm volt, meg nagyon jól is esett. Az árak nagyon korrrektek, a kiszolgálás nem különben. Nagyon kedvesek voltak. A tengerpartra 1 óra alatt értünk le a háztól. Nagyon jó volt. MOndjuk én reggel 6 kor már megjártam ezt az utat, mert az egyik burmai tanár repült haza, s őt kivittük a penangi reptérre, majd onnan egy Jordán sráccal elmentünk a Thai nagykövetségre, ahol persze nem volt senki, mert tegnap előtt volt a muszlim hold újév, s ilyenkor nincsenek hivatalok. Reggel 6 kor indultunk, s visszaérkeztünk 9.30 -ra. Aztán összeszedtem a családot, s mentünk vissza. 11 órakor indultunk, s este 7 óra körül érkeztünk vissza. Tele voltunk élményekkel.
A furi az, hogy bárhol megállunk, s beszélni kell, rögtön angolul kezdenek beszélni hozzám, ami természetesen érthető, de amikor malájul válaszolok vissza, csak nagy sokára veszik észre, hogy az jobban megy mint az angol. Mert az igazság az, hogy az angol szókincsem elég nagy, azonban beszélni kevésbé tudok. Itt meg a malájt hallom egész nap, malájok közt vagyok egész nap, sokkal könnyebb malájul beszélnem. Sokszor elmélázok azon, hogy sosem gondoltam volna, hogy valaha is az életben malájul fogok beszélni, malájul írok sms -t, malájul chat -elek, telefonon malájul csevegek... hihetetlen, de igaz.