Tegnap előtt végre közösen a családdal is lejutottunk a tengerhez Penang -be, ahol már a nagy fiammal és a kislánnyal is jártam az iskola jó voltából. Szóval kértünk kölcsön egy autót, s neki vágtunk. Penang egy nagyon gyönyörű város, a tengerpartról nem is beszélve. A kis Tofika annyira élvezte a hullámokat, meg a vizet, hogy elmondani nem tudom. Diuska félt a hullámoktól eléggé. Most sokkal nagyobb hullámok mosták a partot mint a múltkor. A fehér habok....  Elmondani nem tudom milyen volt. A tengernél voltunk kb. 2 órát, majd miután szemerkélni kezdett az eső, beültünk a kocsiba, s elmentünk kocsikázni. Na az sem volt gyenge látvány, ami a szemünk elé tárult, mikor valami hegynek a tetejére értünk. Leírhatatlan a táj háttérben a tengerrel, amit láttunk. A hegyre fel és le vezető szerpentin mentén kis patakok csorognak a szikla falakon, s az a csönd, ami ott megüli a hegyet, valami csodás. Helyenként a sziklából tör elő az út mentén a víz, mint otthon a források. Az út elég szűk 2 autó számára, de elfértünk. A visszafelé vezető úton megálltunk egy indiai étteremnél, ahol ettünk, ami nagyon nagyon ízletes és finpm volt, meg nagyon jól is esett. Az árak nagyon korrrektek, a kiszolgálás nem különben. Nagyon kedvesek voltak. A tengerpartra 1 óra alatt értünk le a háztól. Nagyon jó volt. MOndjuk én reggel 6 kor már megjártam ezt az utat, mert az egyik burmai tanár repült haza, s őt kivittük a penangi reptérre, majd onnan egy Jordán sráccal elmentünk a Thai nagykövetségre, ahol persze nem volt senki, mert tegnap előtt volt a muszlim hold újév, s ilyenkor nincsenek hivatalok. Reggel 6 kor indultunk, s visszaérkeztünk 9.30 -ra. Aztán összeszedtem a családot, s mentünk vissza. 11 órakor indultunk, s este 7 óra körül érkeztünk vissza. Tele voltunk élményekkel.

A furi az, hogy bárhol megállunk, s beszélni kell, rögtön angolul kezdenek beszélni hozzám, ami természetesen érthető, de amikor malájul válaszolok vissza, csak nagy sokára veszik észre, hogy az jobban megy mint az angol. Mert az igazság az, hogy az angol szókincsem elég nagy, azonban beszélni kevésbé tudok. Itt meg a malájt hallom egész nap, malájok közt vagyok egész nap, sokkal könnyebb malájul beszélnem. Sokszor elmélázok azon, hogy sosem gondoltam volna, hogy valaha is az életben malájul fogok beszélni, malájul írok sms -t, malájul chat -elek, telefonon malájul csevegek...  hihetetlen, de igaz.

Szerző: geerbe  2010.12.09. 03:24 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://geerbe.blog.hu/api/trackback/id/tr712503530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P.Kata 2010.12.09. 13:39:20

Kicsit irigyellek Titeket:) Nekem is egyik nagy vágyam a tenger. A másik a repülés, de nem utasszállítóval. A harmadik, meg hogy delfinekkel barátkozhassak kicsit:)

geerbe 2010.12.09. 15:47:07

@P.Kata: Hát a tengert irigyeld, de a többit ne.... ( vízum gondok stb. ) Repülni mivel szeretnél? Mondjuk én munkahelyekről repültem elég sokat, mire végre felülhettem egy igazira. Megmondom őszintén Katám, hogy baromi rossz volt. Alig vártam hogy vége legyen. Marha rosszul voltam egész úton. Mintha az agyamat húzták volna lefelé a gerincemen olyan érzés volt. Ettől függetlenül nagyon szép odafent, bár a felhőkön kívül nem sok mindent láttam. Mondjuk a fel és a leszállásnál lát az ember madár távlatból várost, én láttam fentről Budapestet, Kairót és Malajziát. Na az tényleg gyönyörű volt, csak az igazsághoz hozzá tartozik, én rohadtul nem a látvánnyal voltam elfoglalva, hanem saját magammal, hogy valahogy túl éljem a landolást, mert az kegyetlen volt. Itt delfinek nincsenek, csak cápák, azzal meg szerencsére nem találkoztam ( még ). Na de ami késik az jön. Köszönöm hogy követed a blogot! :)

P.Kata 2010.12.10. 12:06:38

@geerbe: Hát nem is a vízum gondokat, a szervezetlenséget, meg az ilyeneket irigylem, hidd el:)Nem szeretem, ha minden agyon van szervezve, és mindennek totálisan klappolnia kell, mert abban semmi lehetőség, vagy kreativitás. De amiket írsz, na az azért túlzás. Igen, mesélték mások is, hogy a le és felszállás az elég gáz, bár megszokható, ha gyakran repülsz. Én amúgy is kicsi sportgéppel szeretnék repülni, de ha adódna rá alkalom, egy vadászgépet is simán bevállalnék. Gondolom csak egyszer, mert utána soha többé nem vágynék rá. Mert hát a vadászgép nem egy sétarepülés, az elég komoly megterhelés lehet. De akkor is imádom a vadászgépeket. Nem a funkcióukért, hanem mert gyönyörűek, és a hangjuk is fantasztikus.
Remélem azért annyira partközelben nem járnak cápák, hogy pont Téged találjanak meg:)
Hogyne követném a dolgokat, amikor 1. nagyon bírom a búrád, 2. érdekel, hogy milyen életetek van kint, 3. azért csak egy brutál távoli és kevésbé ismert országban vagytok, amiről ugyan hallott már az ember, meg mutattak szép fotókat, stb, de tudjuk jól, ami túl szép, az kozmetikázva van.

Christina Blake 2010.12.12. 13:47:41

És a maláj kurvák?
Múúúúúúúúúú

Mennyit poénkodtunk ezekkel! Emlékszel?

geerbe 2010.12.13. 05:33:42

@Christina Blake: Igazából itt nincsenek.... Hanem Thaiföld az tele van velük... Ott a nők szinte mind ebből élnek, tisztelet a kivételnek! Mert azért a kivételből is van jó néhány.... Egyébként nagyon ritka a szép öröm lány odaát.... Szörnyen néznek ki...
süti beállítások módosítása