A vízumunkkal kapcsolatban annyit sikerült intézni, hogy nagy fiamnak 1 hónapon belül meg lesz, az már biztos. Az övére állítólag kérhetünk egy speciális vízumot, mivel ő itt tanul, s nem szeretnénk magára hagyni. Szóval elvileg lesz valami. Azonban a mostani közelgő Thai utat nem tudjuk megúszni sehogyan sem, így mennünk kell. Abban annyi előrelépés lesz, hogy a Thai földi HPA cégnél leszünk elszállásolva, ami Pattaya városban van. 1 hetet maradunk ott kint, tehát nem csak 3 napot, mint eddig mind a 2 alkalommal. Jövőhéten indulunk hétvégén. Persze itt még ez ügyben semmi sem biztos!

A másik nagyon fontos dolog pedig az, hogy az interneten keresztül megismerkedtem egy Szlovákiában élő fiatal sráccal, aki író és zenész is egyben. Kapcsolatot úgy vettem fel vele, hogy nézegettem az interneten a Megasztáros videókat, majd köztük ráakadtam a zenekarukra is ( Csak Van ). Első hallásra nagyon bejött amit csinálnak. Megnéztem pár bejátszást, majd kutakodtam utánuk, mivel a továbbjutásuk sima ügy volt a műsorban, mégsem találtam folytatást.....  Megkerestem a zenekart a neten, s akkor szembesültem a ténnyel, hogy bár továbbjutásuk sima volt, s egybehangzó a zsűri részéről, mikor a középdöntőre került a sor, kaptak egy olyan szerződést a műsortól illetve a TV2 -től, amit egybehangzóan nem írtak alá, mérlegelve a zenekar és magánéletüket. Ekkor nőttek nagyot a szememben, mert erre kevés zenekar képes azt gondolom. A barátság tartja őket össze első sorban, s ez nagyon nagy dolog. Majd felvettem velük e-mailben a kapcsolatot, válottunk néhány e-mailt. Majd találtam az énekesükkel ( Bíró Szabolcs ) kapcsolatban egyéb más információt is, mikor a Facbook -on böngészgetve olvasgattam a zenekar bejegyzéseit. Rátaláltam Szabi lapjára, ahonnan értesültem arról, hogy Ő nem csak énekel a zenekarban, de mellette ír. Méghozzá könyveket, nem is akármilyeneket. Vele külön is felvettem a kapcsolatot, s elindult egy "beszélgetés" köztünk, ami eleinte csak abból állt, hogy az említett oldalon reagáltunk egymás bejegyzéseire. Majd mikor már kb. a 3. blogját találtam a neten, valamint honlapját, akkor e-mailben is megkerestem. Le írtam neki ki is vagyok valójában, s hogy roppant érdekel a munkássága, főleg az írás terén. Már a Facebook -on elindult egy barátság köztünk, amit én abszolút így érzek. S most hogy e-mailt is váltunk kezd kicsit személyesebbé válni a dolog. Meg is kért következő nagy könyvének megírásához segítségnek, mivel abban szerepet játszik a vallásom, azaz az iszlám. Olvasva blogjait, s honlapjait, az is kiderült, hogy Ő a történeteit erősen a valósághoz köti, tehát nem csak elfantáziál bizonyos dolgokról, hanem kutató munkát is végez mellette, hogy történetének mindenképpen legyen valami valós alapja. Gondolok arra például, hogy Ő főleg középkori keresztes templomos történetekkel foglalkozik, s ezeknek utána is néz illetve olvas, pontosan hogy néztek ki ők például. Most az iszlámmak szeretne ismerkedni a következő történet miatt, mivel abba beleszövődik egy ilyen szál is. Kimondhatatlan örömmel fogattam el felkérését. Nyílván én nem társszerzőként leszek jelen, én csak a háttérből segítem munkáját, ami nagyon remélem nem csak az ő számára lesz hasznos, hanem mindenkiére aki a könyvet olvassa. Jó néhányat kiadott már, díjai is vannak, tehát nem egy saját magának írogató valakiről beszélek, aki csak szeretne író lenni, de nem tudja hogyan, hanem egy kiforrt íróról van szó, aki tudja mik a céljai, s ezért meg is tesz mindent. Szóval ezek történtek a napokban, amik azt gondolom, a nehézségek közt is nagyon boldogító dolgok.