Hát.....  megjártam Penang -et a nagy fiammal. Az út a következőképpen zajlott : Reggel 6:20 -kor indultunk otthonról. Motorral bementünk reggel a városba ( Sungai Petani ). Onnan busszal elmentünk Butterworth -be, onnan komppal át mentünk a tengeren Pulau Penang -be, ott pedig buszra szállva elindultunk a Thai nagykövetségre. A környékét nagyjából ismertük, mert autóval jártunk már ott, de nem voltunk teljesen biztosak a dolgunkban. Na de sebaj alapon, Gergő szólt, hogy : -Apa itt van a focipálya, meg az a leégett kínai izé ! Erre ott leszálltunk. Megbeszéltük leszállás után, hogy fogalmunk nincs hol vagyunk, aztán elindultunk. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a fiam nélkül a házból alig találnék ki, mert az én tájékozódási képességem egyenlő a nullával. Szóval gyalog szerrel mentünk tovább. Amikor már nagyon közel jártunk a megoldáshoz, hogy onnan ne kerüljünk messzebre, telefonos segítséget kértünk a feleségemtől, hogy itthon, nézze már meg a neten, hol vagyunk? Végül is nem kerültünk nagyot, sőt teljesen jó irányban voltunk. Meg is találtuk a követséget, ahová 10:30 -ra értünk. Leadtuk az útleveleket, kitöltöttük a nyomtatványokat, végeztünk kb. 10:45 -re. A követség előtt egy indiai fickóval beszélgettem, akivel a következő párbeszéd zajlott :

Indiai :

- Honnan jöttél?

Én :

- Magyarországról

Indiai :

- Milyen nyelvet beszéltek? Francia?

Én :

- Miért beszélnénk franciát? Magyarul beszélünk!

Indiai :

- Európában milyen nyelvet beszélnek? Franciát vagy angolt?

Na ekkor éreztem úgy, hogy ott kell hagynom, mert messzire nem jutok a sráccal.

Beadtuk a papírokat, majd mondták 15:30 -ra jöjjünk vissza. Na ez volt a kemény....  2 bukó sisak is volt nálunk, mert hát azt nem hagyhattuk a motoron. Így aztán ketten a 2 sisakkal, elindultunk, hogy keresünk valami kajáldát, ahol ehetünk, mert roppant éhesek voltunk. Találomra elindultunk valamerre. Nagyon sokat mentünk, ami kb. 1,5 óránkat emésztett fel, minekután észrevettük, hogy körbe - körbe megyünk. Aztán vettük a jó irányt, s végül elértük a kajáldát, ahol ettünk, majd tovább indultunk, ami igen jól sikerült, mert kaja után rögtön klotyót kellett keresnünk, mert fiamra rájött a szükség. Találtunk is egy mecsetet, ahová beszaladt klotyeszra, kint ült egy ember, aki beszélgetni kezdett velem, látva rajtam a fehér európából jöttünk, máris angolul kezdett velem beszélgetni, amit érteni ugyan értek, s beszélek is, de azért amit mondok, az úgy hangzik, mint egy keresztrejtvény, amit igen csak meg kell fejteni, hogy érteni lehessen. 2 perc után váltottam maláj nyelvre, mert nem tudtunk beszélgetni. Malájul már sokkal jobban ment a dolog, azonban kicsit nehéz felfogású volt a srác, így a következő párbeszéd zajlott közöttünk :

Srác :

- Honnan jöttetek?

Én :

- Magyarországról.

S :

- Oroszország?

É:

- Nem, az a szomszédunk.

S :

- Akkor Bosnyákok vagytok?

É :

- Nem, magyarok vagyunk!

S :

- Akkor ti németül beszéltek?

É :

- Nem, magyarul beszélünk!

S :

- Aha értem, akkor ti angolul beszéltek!

É :

- Nem, mi nem angolul beszélünk.

S :

- Jártam angliában!!  Nagyon szép a fű arra!! Láttad már a Wambley -t? Gyönyörű a füve.

É :

- Nem láttam még.

S :

- Szíriában jártál már?

É :

- Nem.

S :

- Svédországban jártál már?

É :

- Nem.

S :

- Maher Zain -t ismered?

É :

- Igen.

S :

- Ő is magyar?

É :

- Nem, szíriai. Ő arab.

S :

- Te nem vagy az?

Végre megjött fiam...  Természetesen kicsivel több mindenről beszélgettünk a sráccal, azonban ezt a részt emelném ki, mintegy tükrözve az oktatást itt Malajziában. Földrajz órájuk csak Ázsiára terjed ki.

Nagy nehezen letelt az idő, kisétáltuk magunkat, majd vissza a követségre, megkaptuk a papírokat, indulás haza, ami nagyon jól jött ki, taxival mentünk vissza a kompig, ami azonnal indult, leszálltunk, majd át a buszra ami 10 perc múlva indult, motorra, s haza. 17: 15 -re otthon voltunk.

Hulla fáradtan hazaestünk, aztán este mentem tanítani. Este 8 kor hívott a másik magyar srác, hogy holnap Putrajayaba -ba megyünk, mert ő hosszabbítja a vízumukat, meg a mi vízumunkat is megkérdezzük, hogyan kell és mit beadni. Mondta hajnal 3 kor indulunk, hogy reggel  8 - 9 között odaérjünk. Mondtam : -Hát... jó...  Hajnal 2 -kor csörgött, hogy ő le sem feküdt még, de már nem is akar, mert akkor ma már nem megyünk sehova, úgyhogy most induljunk. A legszebb az volt az egészben, hogy én hajnal fél 1 kor feküdtem le. Másfél óra alvás meg egy előtte való napi 5 óra séta kicsit kimerített. Aztán elindultunk 2 -kor. Odaértünk 8:15 -re. A srác aki intézte az ő papírjait, 9 -re ígérte hogy odaér. Persze hogy nem ért oda. 9 után elkezdett a srác telefonálgatni, hogy hol az emberünk, mert várjuk. 10 -kor kaptunk egy sms -t, 10 perc és ott van. Nem volt ott. 10:45 -kor szólt, hogy kb. 45 perc és ott lesz. Nem lett ott. 13:00 -kor azt az infot kaptuk, úton van. Beesett ez az elmeroggyant srác 14:órára. elkezdtük intézni a srác papírjait, ami kész lett volna, ha odaér időben. Így azonban csak másnap délelőttre lesz kész. Mérgesek voltunk! A srác futva menekült.... Na de 7 óra várakozás után végül elhagyhattuk az Emigrációs hivatal épületét. Kijöttünk, bementünk Kuala Lumpurba, ahol bementünk az ikertoronyba, majd vasúttal elmentünk egy helyre ahol kajáltunk, majd vissza a kocsihoz, s indultunk Nilai -ba szállodába, amire a srác ( magyar )  azt mondta, hogy egy nagyon szuper szálloda. Erre másfél óra kocsikázás után, megtaláltuk, de hát az egy szutyok volt. Bementünk a szobába, büdös volt, csikk a földön, szarosbarna a menyezet a beázástól. Konkrétan összeestünk, elájultunk. Mindenem fájt. Reggel 6 -kor kelés, aztán indulás vissza az emigrációra. 3 óra várakozás után kész lettek a papírok, az én dolgomnak utánakérdeztünk, megtudtam mindent, végül is nem mentünk hiába. A városokról, mint Putrajaya és Kuala Lumpur azt kell tudni, hogy annyira tiszták, hogy ezt csak úgy tudom leírni, ha azt mondom, olyan, mintha most épült volna, s az egyik melós most tette volna le az utolsó utcakövet, s elment volna. Gyönyörű szép és tiszta a főváros is, és a kormánynegyed. A vasút amivel mentünk, csak annyira modern, hogy nincs benne sofőr, tehát magától megy, teljesen automata. Délután fél 5 -re érkeztünk haza, aztán mentem tanítani. Nem volt gyenge hét, de túléltük. Aztán vasárnap pedig utazás ki Thaiföldre. Most épp Thai -ban vagyunk. Szerdán megyünk vissza Malajziába, s ha minden jól megy, akkor nem kell többet idejönni. Visszaérünk, s kezdem is intézni a vízumhoz szükséges papírokat, mihamarabb betudjuk adni.

Hát így áll most a helyzet......