Tegnap kaptuk a hírt fax -on, hogy az irodánkat át kell költöztetni egy másik helyre. A legszebb az egészben az, hogy a főnökasszonyom engem bízott meg a megszervezésével. Kaptam 3 napot, hogy elintézzem. Na már most azért igen csak akadnak nyelvi korlátok, így azért elég nehéz. Így aztán végül is a tanárok kezükbe vették a dolgot, s intézkedtek. Én meg lapítok, ha a főnökasszony rákérdez, akkor jól állunk.
Néha tényleg úgy kezelnek, mintha én perfekt lennék a nyelv területén, pedig hát mindenki láthatja, hallhatja hogy igen csak vannak azért még gázok a beszéddel. Mert persze sok mindent eltudok magyarázni, megtudok kérdezni, de azért héló.....
Néha roppant mód elcsodálkozok dolgokon. Például hogy ez itt egy vallási iskola. A tanárok közt mégis akadnak olyan unintelligens barom, akit nem is értem miért alkalmaznak, meg hogy ő miért választotta ezt a pályát, mikor nyílván valóan nem is szereti. Hogy néhány tanárt említsek, például van egy arab nyelvet oktató tanár, aki az hogy a kiejtése csapni való, emberileg is egy nulla. Amit azért nem értek, mivel valaki a felvételekor csak beszélt vele, de úgy látszik nem tűnt fel neki. Hogy taníthat valaki úgy nyelvet, hogy nem helyes a kiejtése?? Ráadásanítokul a vizsgákon a diákjai közül néhányan rendszeresen elbuknak, a többiek pedig nagyon rosszul szerepelnek. Emberileg pedig a legjellemzőbb rá, hogy esze - ágában nincs köszönni. Ha az ember kezet nyújt neki, oda sem néz, csak odatartja a kezét, mint valami rossz buzi. Őrület.
A másik tanár pedig egy igazi idióta. Nem tudom mit gondol magáról, de valószínűleg elég sokat, mert Ő hangoztatja is, hogy Ő profi. Annyiban az, hogy kérdésre nem tud válaszolni. Úgy tesz ha bárki kérdez tőle valamit, mintha semmi nem történt volna. De az igazság az, ezekre az emberekre már ránézve is kialakul másokban egy vélemény.
Most jelenleg ott tartok, hogy inkább hazamennék a családdal.... Mondjuk haza azért nem, de el innen, az biztos. Mert bár megvan a munkahelyem, van fizetésem, van lakásom, de nincs vízumunk, s ez a legnagyobb baj. A malájok nagytöbbsége nagyon kedves, de sajnos a legtöbb nagyon furcsa.
A napjaim mostanában elég húzósak. Most van az első hétvége, hogy nem kell mennem sehová, azon kívül hogy bár ma szombat van, de dolgoznom kell. Azonban nem tanítok szerencsére.
A gyerekek tartják bennem a lelket. Annyira szeretem őket, hogy azt nem tudom kifejezni szavakkal. A legkisebbtől a legnagyobbig. A családomért élek, semmi másért. Szeretnék megteremteni mindent nekik bármi áron. Természetesen mindezt úgy, hogy nem rájuk erőszakolva, hogy : "márpedig jól fogjátok érezni magatokat, mert én azt akarom!! " :) Mindenki maga dönt, még ők is, de azért legalább a feltételeket biztosítani szeretném, hogy legyen lehetőség választani.
Úgyhogy ma és holnap aktív pihenéssel töltöm a napot! Csak családozni fogok!! Gyerekezni meg feleségezni!!!
