Jelen pillanatban szüneteltetjük a munkát, mivel elkezdődött a Hadzs. Most volt az állat levágása, amit én személy szerint nem bírok, így ezen az eseményen nem vettem részt. Egyszer már voltam ilyenen még otthon, amikor is egy hatalmas borjút vágtak. A részleteket kegyeleti okokból nem részletezem. Végignéztem a haláltusáját, aztán kb. 5 óra múlva felszolgálták. Hát.....   Mindent éreztem akkor, de éhséget azt nem. Inkább olyan fajta rosszullét volt rajtam, mikor odarakták elém, hogy azt sem megfogalmazni, sem leírni nem tudom. Szóval nem volt sem szép élmény, sem finom kaja....

Itt most ugyanez volt a szitu, de messze elmaradtam. Holnap is még itthon vagyok szabadságon. Azonban szombaton mennem kell, amikor is abszolút nincs mit tenni az irodában. Na de túl élem valahogy azt a napot is. Szóval így telnek a napok. Aktív pihenéssel. 

Hétfőre elkészítjük a gyerekek papírjait a vízum kérelemhez és beadjuk. Aztán marad a jóleső várakozás, hogy mikor lesz belőle valami. 7 hónapja várjuk a megoldást, amire azt ígérték segítenek majd mindenben, legkésőbb 4 hónapon belül meg lesznek a vízumok. Azért tudjuk most intézni, mert végre kiderült ki intézi, valamint a nyelvvel most kerültünk olyan szintre, hogy magunk is eltudjuk intézni. 

Az érdekes, hogy a Malájok egymást sem értik meg elsőre, néha még másodikra sem. Minket kb. ötödjére. Sokszor elbeszélnek egymás mellett, nagyon furcsa. Kicsit olyan, mint a Thrumann Show, csak itt szerencsére a napok nem ismétlődnek. Furcsa egy helyzet az biztos.

Szóval így alakulnak a dolgaink manapság. Ezeken kívül semmi extra nem történik....

Folyt. köv.