Hát...  A helyzet az, hogy a huza - vona vége a kiutasítás lett az országból, így 2 óra alatt össze kellett csomagolnunk, majd repülőre ülnünk. Érdekes módon a cég mindezt 1 órán belül elintézte, azonban 1 év 3 hónap nem volt elég a vízumunk elkészüléséhez. Az elmúlt 2 hónapban szinte semmi mással nem foglalkoztam, mint a vízumunkat intéztem intéztük, de mi semmire nem jutottunk. Mire a cég neki állt intézni, ráadásul teljesen birka módon, addigra meg már késő lett....   Na ennyit a malájokról... Azonban elkezdtem könyvben megírni ezt az egész herce - hurcát, s megpróbálom intő példaként megírni azok számára, akik a külföldben látják a megoldást. Természetesen ez másként is elsülhetett volna, de a mi esetünkben nem ez történt. Ha meg nem is intő példa, akkor a buktatók elkerülése végett. Most érkeztünk haza kb. 3 órája, s kezdjük a nulláról építeni az életünket. Na ez sem lesz kis feladat, de nem adom fel. Ezt is próbálom majd blogomban átadni, hogy és ezek után ez hogy sikerül.... 

Mindent leszámítva, nagyon örülünk, hogy vége a rémálomnak, mert bár voltak szép és kellemes dolgok is, de eltörpülnek a hülyeségek és a rossz dolgok mellett..... Végre igazi magyar kajákat ehetünk, valamint mindenhol magyarul vásárolunk... Ettől szoktam el legjobban. Ami azt jelenti, hogy megérkezve üditőt vettem, s mikor az árus megkérdezte mit adhatok, azt sem tudtam hol vagyok, ráadásul milyen nyelven kell megszólalnom. 

Egyszóval örülünk is, ugyanakkor hazudnék ha azt mondanám, nem félek..........   ( remény hal meg utoljára.... )