Vásároltunk egy modemet ( broad band ), amivel itthonról is tudunk netezni, mivel eddig ki kellett járjunk egy éterrembe netezni, ahol wifi .t használva netztünk. Sokszor nem tudtunk kimenni vagy a vihar miatt, vagy a gyerekek miatt. Most azonban ilyen gondunk nincsen szerencsére. Bármikor neki tudunk ülni, neten bármit megnézni, s a mi a legfontosab, hogy beszélni az otthoniakkal, veük kapcsolaot tartani. Mostanában elég sokat gondolok haza, ami néha erősebb honvágyat ébreszt bennem, néha kevésbé. Az egy nagyon érdekes dolog azonban ezzel kapcsolatban, hogy amikor mostanában eszembe jut Magyarország, az emlékeim otthonról, csupa jó dolgok jutnak eszembe, a roszak közül csak nagyon ritkán. Amíg otthon voltunk, otthon a sok gond mellett eltörpültek az igazán hasznos és szép dolgok. Itt helycserés támadás van, mindent szebbenek és jobbnak látok, ami othon történt velünk. Természetesen nem a gondokra gondolok, mivel azok egyáltalán nem szépek viszagondolva sem. Itt teljesen más. Azonban elnézve Malajziát, ami nagyon szép ország valóban, de viszont Magyart is egyre szebbnek gondolom és látom. Nekem rengeteg szép táj és város van Magyarban, amit rettenetesen szeretek. Mondhatom, hogy szinte az egész ország gyönyörű, a furcsa az, hogy én ezt otthon is így értékeltem, azonban itt valahogy kap még egy plusz pontot az egész, s innen még szebbnek látom Magyarországot. Hát remélem érthető amit próbálok elmagyarázni. 

Egyre jobban hiányoznak a barátok, hiányzik Budapest, s az emberek. Jó lenne megint Magyar nyelvet hallani az utcán is, nem csak itthon. A nyelvünkre nagyon vigyázunk, nem szeretnék semmit felejteni belőle. Itthon mi egymás közt csak magyarul beszélünk, csak akkor nem, ha kislányommal leülünk arab vagy maláj nyelvet tanulni. Ő is néha kérdezi, hogy mikor megyünk már haza, ettől függetlenül jól érzi magát itt kint. Próbálunk mndent úgy csinálni, hogy itt ha egy mód van rá, semmilyen hiányt ne szenvedjenek a gyerekek. Nagy fiammal kicsit nehezebb a dolog, de igyekszek.

Itt kint nagy fiam rákapott a zenélésre, így most ő is gitározgat. Beiratom egy gitár tanárhoz, akivel együtt tanítok a zenesuliban. Rengetegen ismernek már itt a Lagunában ebből kifolyólag. Úgy érzem szeretnek is, legalábbis nincs rám panasz. Remélem nem is lesz. Igyekszek mindennek megfelelni. A vallásnak, a munkahelynek, a főnökeimnek és az embereknek. Úgy gondolom sikerül is. Azt gondolom beilleszkedtem elég rendesen, bár azért van egy két dolog, amit nehezebben tudok megszokni, de igyekszek.

Tegnap előtt - vissza a szakmához - a nagy főnököm második felesége megkért segítsek neki, mert ki kellene festenem egy bolt helységet, ami teljesen üres, s be kell rendezni 2 napn belül. Hát... kerülgetett az ájulás...  a festés miatt is, meg hát hogy lesz ez? Mert nem a technikával van baj, mert megcsinálom, de nem ismerem az anyagokat!! Nem tudom mit mire lehet kenni, nem tudom milyenek a festékek, nem ismerem a higításukat meg ilyenek. Mondta hozzunk festéket, aztán hajrá. Láttam nincs vissza út, mondtam hajrá, csak előbb nézzük meg mi a hely! Megnéztük....  4,5 m magas....  néztem a mennyezetre mint liba a napba. Azt rögtön láttam, hogy én oda fel biztosan nem megyek, mert nem bírom a magasságot. Végül szerencsére nem is kellett, mert 3 m magyasságban egy le kellett választani, tehát egy vonalat húzni, s csak addig kenni, de színesre. Fél nap alatt kész lett, elég szép lett. Voltak apró lyukak, azokat el gletteltem, aztán kenés. Nagyon tetszett nekik úgy a minőség, mint a gyorsaság. Szerintem is szép lett, aztán attól kezdtem félni, hogy nehogy vérszemet kapjanak, aztán nincs megállás, megint vissza a szakmához. Így is lett. Rögtön odajött a feleség kolléganője, hogy akkor az óvodát kellene kifesteni. Majdnem elájultam. Természetesen fizetni nem fizettek pluszba semmit, bár azt mondta a magyar kollégám, hogy : " Ó ezt neked külön kifizetik, kifizetik azt a pénzt, amit a festőnek fizettek volna, akit nem hívtak ide, mert egy köcsög! " - természetesen nem fizetett senki semmit, de még csak szóba sem került. Na ezek után az lesz szép, ha a munkám mellett kell még ezt csinálni. Mert az hogy az iskolával foglalkozzak, meg ügyeket intézzek, meg közben fessek, az biztos nem fog menni, ráadásul ugyanazért a pénzért. Remélem ezen ők is elgondolkodnak kicsit, bár nem tartom valószínűnek.....  Szóval kicsit szívás volt a hét, de meg vagyok....